Számomra a mûkorcsolya szeretete igazából már gyerekkoromban kezdõdõtt, amikor minden évben minden tévében közvetített versenyen fellelkesedtem és minden karácsonyra korcsolyát szerettem volna kérni, de sajnos a szüleim úgy ítélték meg, hogy túl költséges sportág ez ahhoz, hogy belevágjanak.
Felnõve láttam már a 2004-es budapesti EB-n Evgeni Plushenko Nijinsky kûrjét és úgy döntöttem, ha csak egyszer is, de nekem ki kell próbálnom hogy milyen érzés korizni.
Ám 2004-ig senkinek sem jutott eszébe Magyarországon, hogy felnõtteket is lehetne mûkorcsolyázni tanítani, habár külföldön már jópár éve nagy divat ez. Miután rákaptam a mûkorcsolyára, több edzõnél is érdeklõdtem, de mindenki furcsálkodva nézett rám vagy egyszerüen csak kinevetett, hogy ennyi idõsen mûkorcsolyát szeretnék tanulni.
Aztán a sors kegyelmébõl a barátnõm révén megismerkedhettem az akkori magyar bajnokkal és edzõjével. És jó egy éves ismeretség és gyõzködés után kísérletképpen elindítottuk akkor még csak pár emberrel az elsõ edzéseket a Koriközpontban (akkor még Astra Zeneca).
Õszintén szólva eleinte sokat kínlódtam az edzések megszervezésével, és anyagilag is sokat kellett áldoznom érte, de úgy éreztem, mindent megér, hogy beteljesíthetem a gyerekkori álmomat. És a kitartásnak és a lelkesedésnek köszönhetõen az edzések lassan bõvülni kezdtek. Már tartottunk edzéseket a Széna téren is, aztán a Westendben is, míg végre teljesült az az álmom is, hogy bekerülhettünk a Gyakorló Jégcsarnokba, ahol az akkori "nagyok" (Sebestyén Júlia, Pavuk Viktória, Tóth Zoltán, Zákány Bertalan, Hoffmann Nóra - Elek Attila stb.) edzettek. Ez hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Közben meg a barátnõm csinálta az akkori magyar bajnok egyesületének a honlapját, ahol tovább reklámozhattuk a felnõtt mûkorcsolya oktatás lehetõségét, és emiatt is egyre többen kezdtek érdeklõdni eziránt.
Aztán lassan bõvüni kezdett kis kezdõcsapatunk, és a kezdeti 3-5
ember helyett most már legalább 15-20-an lettek alkalmanként a jégen!
A legtehetségesebbek pedig alig két év alatt eljutottak
5 szimpla ugrás és ugráskombinációk, az álló-, ülõ-, és
mérlegforgások, forgáskombik és lépések, lépéssorok
és egyéb elemek megtanulásáig, amelyekbõl már
rendes programok állíthatók össze. Így nem csoda - bár
a kezdetekkor még magam sem hittem volna ezt -, hogy
már 5 (!) felnõtt versenyen is túl vagyok/unk
és volt több jól
sikerült karácsonyi bemutatónk is. Ezentúl
már nemzetközi felnõtt versenyen is részt vettünk.
Sajnos azonban, hiába volt több sikeres versenyünk,
edzõim érdeklõdése most már a
szinkronkorcsolyázás felé fordult, így 2008
elején kénytelen voltam edzõt váltani,
Vidrai Szabolcshoz mentem át,
aki érdemben
tud foglalkozni a felnõtt amatõr mûkorcsolyázással
Magyarországon.
Ezenkívül õsszel a szokásos miskolci versenyen végre
elértem az áhított aranyérmet
az új edzõmmel.
És az elsõ ízben megrendezésre kerülõ Országos
Bajnokságon pedig szintén aranyérmet szereztem, így országos
bajnok lettem a saját kategóriámben!
Közben sikeresen elvégeztem a Sadion Kft. sportoktatói tanfolyamát,
így 2008 óta besegíthetek edzõmnek, Vidrai Szabolcsnak
a IV. keretes gyerekeknek tartott edzésekbe a Gyakorló Jégcsarnokban.